Kindergarten

A Kindergarten (Iskolaelőkészítő-osztály) hittanóráit az elmúlt hónapban én tartottam (sajnos a hittanár kolléganő tüdőgyulladással küzdött, ezért kellett helyettesítenem). Viszont ez adott alkalmat arra, hogy mélyebben beleláthassak az iskolában folyó munkába. A félévek általában három nagy egységre vannak osztva, s így három nagy téma körül épül fel az a „kutatómunka”, amit a különböző órán végeznek a gyerekek. Én éppen abba a témába cseppentem, amikor a Növények és állatok (ezen belül elsősorban a kultúrnövények és háziállatok megismerése) és az ember feladata ezekkel kapcsolatban volt terítéken. Kézenfekvő volt tehát, hogy a teremtés és aztán Noé bárkájának története volt a hittanórák alapja, illetve Isten parancsa, hogy az ember jó gazdája legyen ennek a csodálatos teremtett világnak. Együtt pedig elkészítettünk egy mini-bárkát, amibe sok-sok állatpárt és Noé családját is beletettük. A hittanterem sarkában kiállítva emlékeztet bennünket Istentől kapott felelősségünkre a természettel való kapcsolatunkban. A képen a büszke iskola-előkészítős gyerekek láthatók alkotásaikkal.

Húsvét 2012

A képen Jézus megtöri a kenyeret és a tanítványainak adja abban a zenés színdarabban, amelyet nagycsütörtökön az iskola tanárai és diákjai adtak elő „The Last Supper” (Az utolsó vacsora) címmel a templomban. A mű arról szól, milyen lelki megpróbáltatáson ment keresztül Leonardo Da Vinci, mikor arra kapott felkérést, hogy egy kolostor ebédlőjébe fesse meg Jézus utolsó vacsoráját tanítványai körében. Látomásokban minden tanítvány megjelenik neki, és elmondja, hogyan ismerkedett meg Jézussal, hogyan változott meg az élete, miért tudná vagy nem tudná elárulni őt. A komoly filozófiai kérdéseket is feszegető darabot az egyes jelenetek között az elhangzottakra reflektáló kórus musical-stílusú fülbemászó énekekkel teszi könnyedebbé. Imre Tamás apostol szerepében látható, én magam a kórusban énekeltem. A visszajelzések szerint nagyon meghatotta a nézőket, ahogyan „jelen lehettek” az utolsó vacsorán és újra átélhették azt, ami közel 2000 éve történt. Az előadás másik nagyszerűsége szerintem abban állt, hogy a szereplők és a kórus tagjai között is voltak olyanok, akik nem keresztények, s talán a számukra is adott „húsvéti” lelki élményt a részvétel.