Kipróbált indiai receptek

Az alábbiakban olyan recepteket szeretnék közkívánatra közzétenni, amelyeket itt kipróbáltunk és elnyerték családunk tetszését. (Mivel mérleget nem sikerült még vennem a mérték egy 2,5 dl-es bögre, de ez talán csak megkönnyíti az előkészítést.) Az egyik kedvencünk a

Kókuszos kalács
A tésztához: 2,5 bögre lisztet, 1/3 bögre cukrot, 4 teáskanál szárított élesztőt (szerintem kb. 3 dkg nyers élesztővel lehet kiváltani, de akkor azt előtte föl kell futtatni tejben, a szárítottat csak elkeverem a liszttel), 1 tk sót és 1 bögre tejben felolvasztott 4 evőkanál vajat összekeverek (dagasztógéppel :)), ha nagyon ragad kis liszt mehet bele, de ne legyen kemény a tészta. 1 órát langyos helyen kelesztem.
Közben elkészítem a tölteléket: 1,5 bögre reszelt kókuszt (itt friss van, de szerintem kókuszreszelékből is jó, csak akkor 1-2 ek (kókusz) tejjel meg kell locsolni, hogy ne legyen olyan száraz), 1 bögre (vagy ízlés szerint kevesebb) cukorral, kis fahéjjal és kardamommal összekeverek. Mehet bele még fél bögre darabolt dió, kandírozott gyümölcs, mazsola - de ezek nélkül is finom.
A megkelt tészta felét fél cm vékonyra nyújtom és kibélelek vele egy tepsit (itt kör alakúak vannak), ráteszem a tölteléket és a tészta szintén vékonyra nyújtott másik felével befedem. A szélét jól összenyomkodom, esetleg alá is hajtom, hogy ne nyíljon szét. Tetejét tojásfehérjével megkenem és kb. 180 fokon pirosra sütöm. Szerintem kb fél óra alatt kész. Ez csak sacc, mert itt azt tapasztaltuk, hogy minden kétszer annyi ideig sül-fő, mint otthon. Arra a következtetésre jutottunk, hogy mivel 2100 m magasan vagyunk, a légnyomás kisebb, mint lent a síkságon, ezért lesz több a főzési idő. Én már nem is nagyon figyelem az órát főzés közben, inkább a fazékba-sütőbe kukucskálok gyakran, és ránézésre állapítom meg hogy kész-e. (Összehasonlításként: a karfiol otthon 15 perc alatt szétfő, itt egy óra múlva is ropogós volt; a bográcsgulyást majdnem 4 órát főztük, otthon valószínűleg a fele idő is elég lett volna.)

Vacsorára kiváló mártogatni-való a Dal Vadai .Ez tulajdonképpen egy kis sós-fűszeres fánkféle. Kb. egy bögre sárgaborsót beáztatunk vízbe (pár órára, de lehet egy éjszakára is). Aztán ha a vizet beszívta, kis apróra vágott hagymával (itt csak lilahagyma van), curry-levéllel, kis sóval összedaráljuk. (Muszáj volt vennem egy darálógépet, mert itt nagyon sok recepthez darálják a beáztatott hüvelyeseket, rizst.) Ebből a masszából fasírtszerű pogácsákat formázunk (ki is lyukaszthatjuk, akkor donut-fánk külseje lesz), és bő olajban kisütjük. Bármilyen zöldséges-joghurtos mártással, ketchuppal, csatnival tálaljuk.

A Diwali ünnephez két finom édesség jár, mindkettő amolyan keleti módra cukorszirupban áztatott finomság. Vigyázat! Kizárólag a keleti édességek kedvelőinek!
Jalebi
1 bögre lisztet, 1 ek rizslisztet, fél tk sütőport, fél bögre joghurtot (kefirt, vagy aludttejet), másfél bögre vízzel összekeverünk. A tésztának elég folyósnak kell lenni ahhoz, hogy nyomózsákból ki lehessen nyomni. Forró olajba a nyomózsák segítségével (kb. 3-4 mm-es lyukon át) csiga vagy nyolcas formákat nyomunk, kb 6 cm átmérőjűt. Mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Aztán egy percre a következő cukorszirupba áztatjuk:
másfél bögre cukrot, 3/4 bögre vízben 5 percig forralunk. A tűzről levéve kis narancssárga ételfestékkel színezzük, és 10 csepp rózsavizet adunk hozzá.
Nemsokára olvashatjátok az én kedvencemet, a Gulab Jamunt is.