Júliusban még mindenki panaszkodott, hogy nem nagyon esik az eső, pedig most van az esős évszak. Majdnem minden nap esett, de csak futó zápor volt. Na, megjött az augusztus, ami már elvben nem annyira csapadékos, de most egészen kiszámíthatóvá vált az idő: reggel csodás napsütés, egész délelőtt szép idő, aztán dél körül jönnek a felhők és elkezd esni az eső. Nem kicsit. Nagyon. Van, hogy a házunk előtti út patakká változik. Ilyenkor, ha szerencsénk van, már nem kell mennünk sehova, a délutánt itthon töltjük a gyerekekkel.
Múlt vasárnap szintén nagyon kellemes idő volt reggel, elhatároztuk, hogy elmegyünk kirándulni a Delfin Orrához.
Ez egy hatalmas szikla, az egyik helyi turista-kirándulóhely. Nincs is messze (kb. 5 km lehet), a gyerekek is nagyon jól bírták az utat. Na, de amikor elindultunk visszafelé, már elkezdett csöpögni az eső, aztán, mire visszaértünk az útra, már szakadt. Beálltunk egy büfé sátra alá, 20 másik vándorral, és vártuk, hogy elálljon. Sajnos ez nem az ötperces fajta volt. Több, mint másfél óra múlva még mindig semmi esély nem látszott arra, hogy abbamaradjon az égi áldás, és már kezdtünk fázni, meg elfáradni az ácsorgásban (közben még az eső is már ránk csorgott, mert a nejlon tető megadta magát). Nem volt más hátra, mint hazaszaladni az esőben, az úton újonnan kialakult patakokon átugrálva. (Viszont meglepően gyorsan hazaértünk:)
Száraz ruha, átöltözés, forró tea, be az ágyba...Rajtam kívül mindenki megúszta, nekem sikerült jól benáthásodnom. Nem gondoltam volna, hogy Indiában fogok megfázni.
Azóta már szert tettem egy szép és jó meleg gyapjúsálra, azt sem hittem volna, hogy ez lesz az első ruhadarab, amit be kell szereznem. Még szerencse, hogy vannak a tibetiek! Értsd: a tó körül egész sor tibeti butik van (Tibetan Market) és náluk elég jó ruhaféléket lehet kapni, amúgy Kodaikanal vásárlási szempontból nem a legjobb hely. Nincs nagy választék, ami kellene, az biztos nincs, ha netán akad, akkor sokkal drágább, mint a többi városban. Ezért szeptember 3-ra bevásárló utat szerveztek a kollégák Coimbatore-ba (innen 240 km, és állítólag az indiai textilipar egyik fellegvára), amit már nagyon várok, mert a gyerekek ruhái bizony egyre szakadtabbak. Csak a hajó jönne már meg a cuccunkkal, mert már nem is emlékszem mit adtunk fel, mit nem!
Múlt vasárnap szintén nagyon kellemes idő volt reggel, elhatároztuk, hogy elmegyünk kirándulni a Delfin Orrához.
Száraz ruha, átöltözés, forró tea, be az ágyba...Rajtam kívül mindenki megúszta, nekem sikerült jól benáthásodnom. Nem gondoltam volna, hogy Indiában fogok megfázni.
Azóta már szert tettem egy szép és jó meleg gyapjúsálra, azt sem hittem volna, hogy ez lesz az első ruhadarab, amit be kell szereznem. Még szerencse, hogy vannak a tibetiek! Értsd: a tó körül egész sor tibeti butik van (Tibetan Market) és náluk elég jó ruhaféléket lehet kapni, amúgy Kodaikanal vásárlási szempontból nem a legjobb hely. Nincs nagy választék, ami kellene, az biztos nincs, ha netán akad, akkor sokkal drágább, mint a többi városban. Ezért szeptember 3-ra bevásárló utat szerveztek a kollégák Coimbatore-ba (innen 240 km, és állítólag az indiai textilipar egyik fellegvára), amit már nagyon várok, mert a gyerekek ruhái bizony egyre szakadtabbak. Csak a hajó jönne már meg a cuccunkkal, mert már nem is emlékszem mit adtunk fel, mit nem!
| Bazársor a tó mellett |
| Kodai Lake |