Gyerekeink egyre önállóbbak – különösen a legkisebb, Kinga jár elöl mindenben, és mindent egyedül akar csinálni. Ez nem is lenne baj, és többnyire elég ügyesen áll a kezében minden. Mostanában az önálló fürdés lett a divat, amit nem is bánok, mert az indiai módszer kicsit különbözik a megszokottól. Van ugyan zuhany, de olyan magasról jön a fix zuhanyfejből a víz, hogy a gyerekeknél nem tudjuk használni. Marad tehát a vödörben fürdés. Van egy viszonylag nagyméretű vödör, abba engedünk meleg vizet és egy kis kancsó segítségével locsolják magukra a gyerekek a vizet. Nagyon tetszik nekik a vödörben fürdés, és miután egyszer megmutattuk nekik a módszert, előszeretettel fürdenek egyedül. Ennek én nagyon örülök, mert a locsolgatásuk közben én is csuromvizes lennék.
Történt pedig, hogy ama nevezetes szerda este Kinga egyedül fürdött és már elég sokáig volt a vödörben, mikor benéztünk, hogy mit is csinál – áááááá… Minden csupa hab! Micsoda habfürdő! A kis ügyes, hogy szép tiszta legyen, az egész flakon tusfürdőjét beleöntötte a vödör vízbe! (majdnem tele volt még a flakon) Na, ebből a szappanhabból aztán mindnyájunknak jutott, így aztán mind rózsaszín balerinás illattal feküdtünk le aznap este.
A kertünk viszont biztos nem nagyon örült, a helyi vízrendszer ugyanis igen érdekes. Vízdíj nincs, mert arra tippelünk, hogy esővizet használunk, a háztetőn, meg néhány helyen a campuson vannak víztartályok, és a csapból jövő víznek néha érdekes színe van. A mosogatótól, mosdótól és a zuhanyzóból kivezető lefolyó a ház mellett (a hátsó kertben) lévő kis árokba folyik és onnan el a földbe. (Egyedül a wc-ből folyik a szennyvíz egy fedett csatornába.) Ezért, ha mosdunk vagy mosogatunk, kint lehet látni, hogy egy kis csövön folyik ki a víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése