Nemcsak az általános iskolásoknak, hanem szombaton a 6-12. osztályosoknak is volt sportnapjuk, melyen már komolyabb atlétikai versenyszámok szerepeltek, mint: hármasugrás, rúdugrás, gátfutás, diszkoszvetés, a szokásos rövid és hosszútávfutás illetve magas - és távolugrás mellett. Természetesen most is a fehér, a kék és narancssárga „házak” versenyeztek egymással. Ezúttal a narancssárga vitte el a pálmát, de csak 23 ponttal a kék ház előtt. (Pedig mi teljes kékben drukkoltunk a versenyzőknek, amint azt a képek is bizonyítják.) Az esemény fénypontja a versenyzés végét követő közös ebéd volt (mint állítólag minden évben): ehhez a jelenlévő diákok, tanárok, szülők körbe ültük a futópályát, a 11-12. osztályos diákok pedig felszolgálták az ebédet. Először is mindenki kapott egy szép banánlevelet (tányér helyett), rá fűszeres rizst, csirke curryt, zöldség-curryt, raitát (joghurtos saláta), na meg az elmaradhatatlan chapatit (lepénykenyér) és egy mandarint desszertnek. Természetesen indiai szokás szerint kézzel kellett enni, evőeszköz nélkül. Én most először próbáltam ki, és hát nem is olyan könnyű ám, mint első hallásra tűnik. Az indiai hagyomány szerint a bal kezet nem lehet használni, mi azért segítettünk vele. Rizst még csak-csak az ujjunk közé lehet csippenteni, de a hús szaftját, meg a joghurtos salátát kézzel nem könnyű úgy enni, hogy ne folyjon mindenhová. Az indiaiak olyan szépen és természetesen csinálják, azt hiszem nekünk még ehhez gyakorolni kell. Szerencsére a menzán azért kapunk evőeszközt, azzal könnyebben boldogulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése