Helyettesítés

Október elején felkerültem a helyettesítő tanárok listájára, és attól kezdve hívtak is rendszeresen angol, töri órákra. Jó volt újra tanárként bemenni egy iskolába, és közelebb megismerkedni a kollégákkal, a diákokkal, akiket július óta már legalább arcról megismertem, most neveket is tudtam már hozzájuk kapcsolni. És jó érzés volt úgy bemenni a kisebbekhez, hogy a gyerekek (Miss Zita!-felkiáltással) körém gyűltek és átöleltek. A legviccesebb az volt, amikor tamil órákat kellett (volna) tartanom - ugyanis eddigi ittlétünk alatt kb. 10 szót sikerült megtanulnom (ezeknek a nagy része a számok és a köszönés:) Igen szokatlan hangzású a tamil nyelv, furcsa hangokat produkálnak, és a kiejtés pedig szinte minden ember szájából máshogy hangzik. Lehet, hogy öregszem is, de ezek a tamil szavak már egyáltalán nem akarnak „ragadni”. Szóval így kellett volna tamil tanárkodnom :)

Mivel az „elődöm” sem volt a helyzet magaslatán, a diákok sem voltak valami használhatóak - az volt az első gondolatom, hogy majd ismétlünk úgy, hogy ők tanítanak engem - de ez sajnos nem sikerült. Ezek után letettem a tamil nyelv oktatásáról és úgy döntöttem, hogy inkább rajzfilmeket fogunk nézni, olyanokat, amelyekben nincs szöveg: megismertettem őket a Kockásfülű nyúllal, Lolka és Bolkával és Kisvakonddal (4-9 éves korosztályról volt szó) - nagyon megszerették a tamil órákat.

Mondjuk egy hét után én már egyik mesére sem bírtam ránézni…

Ennél élvezetesebb volt a Könyvtár-óra helyettesítése. Ez már közelebb állt hozzám, egyetemi tanulmányaim alatt ugyanis nagyon megkedveltem a gyermek-irodalmat. Ezeken a könyvtár-órákon a gyerekek megismerkednek a könyvtár rendszerével, hogy könnyen megtaláljanak valamit, ha a leckéhez szükségük van rá; klasszikus és új könyvekkel, az éppen aktuális témájukhoz kapcsolódó történetekkel, versekkel, mesékkel. Rám éppen hálaadás és karácsony témája jutott, így jó alkalmunk volt Istenről beszélgetni egy kicsit.