A nagy pihenés után fél 11-re volt megbeszélve találkozónk Grahammal, aki megígérte, hogy megmutatja a piacot. Vasárnap ugyanis egész nap piac van az egyik "bevásárló-főutcán". Ez egy eléggé lejtős utca, aminek az elején kisebb boltok (szatócs, házi készítésű csoki, olajok-fűszerek, szőnyegek, ruhabolt) vannak, míg lejjebb a piaci árusok terítik portékájukat a földre. Leginkább gyümölcs és zöldségárusok vannak, de az otthonról ismert piaci játékok, olcsó papucsok, ruhák is megtalálhatók. Hatalmas hegyekben áll az ananász, a mangó egy-egy teherautó platóján, és igazán olcsó: 1 kg mangó kb 80-100 Ft, az ananász darabja 50 Ft. Az alma viszont nagyon drága: kb. 500 Ft kilója. Az apró banán darabja, ami igen jó édes, 3-5 rúpia, azaz 12-20 forint. A zöldség (krumpli, hagyma, paradicsom, paprika, stb) nagyon szép és jó minőségű. Szerencsére sokat nem kell vásárolnunk, csak amennyi reggelire-vacsorára kell, mert az iskolában kapunk ebédet. Az utca végefelé van egy piactér is, ahol friss és szárított halat árulnak, illetve ott helyben vágják és pucolják meg a kiválasztott csirkét a kedves vevőnek. Ezek különös szagot kevernek az amúgy édeskés gyümölcs illatú levegőbe - nem is időztünk itt sokáig.
A vásárlás után betértünk egy vendéglőbe ebédelni. Háromféle rizses ételt választottunk, két csirkés és egy sajtos rizst. Sajnos az indiai hagyományokhoz híven ezek elég fűszeresek voltak, van amelyik nagyon csípős, de amelyik nem csípős, az is dominánsan kardamom ízű - ezt még szokni kell, főleg a gyerekeknek, mert nekünk azért ízlik. Állítólag az iskolában nem főznek ennyire fűszeresen, na erre azért kíváncsi leszek.
Hazafelé betértünk a főútról nyíló Mount Zion Lutheran Church (evangélikus templomba). A gyerekek kérték, hogy menjünk be, mikor meglátták a templomot. Bementünk hát, és hálát adtunk a jó Istennek, hogy a hosszú úton megőrzött minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése