Második nap 2011. július 2.

A harmadik repülőnk már nem Aeroflot volt, hanem Air India. Nátika meg is jegyezte, hogy milyen szépek az indiai stewardessek. Igaza volt: piros-fehér-fekete száriban voltak, mindegyik szépen kifestve, fehér gyöngysor a nyakukban, szép hosszú fekete hajuk kontyba felcsavarva... Különösen az aeroflotos, piros kosztümös bárisnyákhoz képest volt feltűnő a különbség. Ezen az úton már mindegyik gyermekünk kidőlt, se nem ettek, se nem ittak, csak aludtak. Még azt sem vették észre, hogy Bombayban leszálltunk és majdnem két órát vártunk. Emiatt egy órás késéssel, du fél négykor értünk csak Coimbatore-ba. Ez már egy kis reptér, lépcsőn kellett leszállni a repgépről és gyalog kimenni a terminálba (kb. 200 métert). Sikerült begyűjtenünk az összes csomagunkat, és a reptér előtt William várt ránk, a taxis, akit az iskola küldött értünk. Beszálltunka Toyota terepjáróba és elindultunk először a kaotikus Coimbatoreból kellett kimennünk. Tényleg borzalmasan vezet mindenki, nem elég megszokni, hogy a baloldalon mennek, de mindenki mindenkire dudál: vigyázat, jövök! Az már biztos, hogy autót nem fogunk vezetni Indiában.
Kb négy órába telt míg felértünk a hajtűkanyaros hegyi úton 2000 méter magasra. A gyerekek nem győzték  kapkodni a fejüket a sok látnivalón: mangófa, kókuszpálma, banánfa, kecskék, tehenek, rohangászó tyúkok, kakasok, kutyák az út mellett, följebb majmok ültek az utat szegélyező kőkorláton.
Fent az iskolánál Graham és Karen Lambert vártak minket, 4 tamil gyermekükkel, akiket örökbefogadtak. Kettő Náti osztálytársa lesz az 1. ill. 2. osztályban (mert összevont osztályok vannak az alsó tagozaton). Grahamék elvittek a Ganga campuson lévő kis házunkhoz. Ikerház, a szomszédaink még nem jöttek vissza a nyaralásból. Tényleg elég tágas a ház, előszoba, nagy nappali, konyha, étkező, fürdő és két hálószoba, a gyerekek szobájában még galéria is van, ott lesz a játszótér. Majd megpróbálok képeket is feltenni. Hullafáradtan dőltünk be a vetett ágyba, este 8-kor és másnap reggel 10-ig aludtunk.