Utazás Indiába, azaz a nagy akadályverseny 2011.július 1.

Hála Istennek sikerrel vettük az akadályokat, pedig volt belőlük jónéhány. Úgy kezdődött, hogy mikor kiértünk a 2A reptérre Budapesten, nem láttuk kiírva a táblára a moszkvai gépet. Kiderült, hogy épp július 1-től változtatták meg az indulásokat, némelyeket átrakva 2A-ról 2B-re és fordítva, nem kis kavarodást okozva ezzel. Aztán mikor átvonultunk 2B-re és kb negyedóra sorbanállás után mi jutottunk a pulthoz, már az öt óriásbőröndünkből becsekkoltak hármat, mikor kommandósruhába öltözött katonák lepték el a terminált, gázálarcban, géppisztollyal felfegyverkezve - enyhén szólva is félelmetes volt, még nekünk is, nemhogy a gyerekeknek - kb 50 méterrel odébb tereltek bennünket, mondván, hogy elhagyott csomagot találtak és lehet, hogy robbanószer van benne. Szerencsére persze semmi ilyesmi nem volt, és tíz perc után vonulhatott vissza mindenki a sorba. De amikor folytatni akarta a hölgy, aki egyébként is úgy dolgozott, mintha ez lett volna az első napja a munkában, a számítógépe lefagyott és kezdhettük elölről az egészet. Aztán mégis sikerült beszállókártyákat kapnunk és mehettünk az átvilágításra, aztán a kapuhoz. Itt még pár percre sikerült az Amerikába tartó Verával (Kinga keresztanyukájával) is találkoznunk. (Ekkor készült a mellékelt fénykép)
Moszkvában szintén csak alapos ellenőrzés után engedtek be a terminálba, rettenetes hőség és levegőtlenség fogadott, majd egy olyan átvizsgálás, mely során a cipőnket is le kellett venni, és egy nejlonzacskóban kellett átmenni a kapun. Szegény Zaza pánikba esett, azt hitte, elveszik a cipőnket és zacskóban kell tovább mennünk. Csak nagy nehezen sikerült megnyugtatnunk.
A moszkvai reptéren már csak másfél órát kellett várnunk, persze légkondi nem volt, csak borzasztó meleg és nagy tömeg. Próbáltunk vizet szerezni, de nem volt víz a csapokban a büfében, csak forró víz a kávéautomatában. Ez aztán a nagyszerű birodalmi főváros! Viszont matrjoska az volt minden mennyiségben, csillogó-villogó és szolídabb megjelenésű is.
Az Indiába tartó gép viszont nagyon szuper volt, mindenki előtt tévéképernyő, amin különböző filmeket, zenéket, illetve a repülésünk adatait lehetett látni. Náti nagyon élvezte, minden gombról tudni akarta, hogy mire való, állandóan kérdezett, nyomkodta a gombokat. Kinga a beszállás után öt perccel már aludt (szerencsére) és csak Delhiben ébredt fel. Zaza még megnézte a Jégkorszak c. mesét vacsi közben, aztán aludt ő is. Sajnos mi Imivel nem sokat aludtunk, elég szűkös és kényelmetlen volt a hely. És az út is csak öt és fél órát tartott. Néztük a térképet: Afganisztán, Pakisztán, na és aztán, hát aztán...
Végre leszálltunk Delhiben: gyönyörű szép repülőtér, padlószőnyeg, futószalag, légkondicionálás (ilyet csak Amerikában láttam eddig), ahogy a plakátokon hirdetik: a világ negyedik legjobb reptere (az első is Indiában van: Hyderabad). Elfutószalagoztunk a bevándorlási pultokhoz. Itt egy kedves rendész a kisgyerekek miatt a speciális elbírálású sorba irányított minket. Ott legalább csak hárman voltak előttünk, míg a normál sorok kígyóztak. Fél óra várakozás után, mikor sorra kerültünk, a hivatalnok közölte, hogy ő csak a kerekesszékesekkel foglalkozik, mi álljunk a normál sorba. Mondanom se kell, közben még két repülő érkezett, újabb több száz emberből álló sorok voltak. Ekkor már kezdtünk idegesek lenni, a gyerekek fáradtak voltak, dőltek a padlón jobbra-balra, úgy tűnt, hogy sose jutunk át a kapun. Végre egy kedves hivatalnokhoz kerültünk, aki lassan, de biztosan végezte a dolgát (csak velünk foglalkozott vagy fél órát). Végre megnyílt az út: kereshettük a csomagjainkat, mert már a dubai géppel érkezett csomagok keringtek ugyanazon a szalagon. Szerencsére észrevettem Kinga jajderózsaszín bőröndjét (köszönjük, Márti!)
Két ember őrizte a csomagjainkat, és az iránt érdeklődtek, hogy hol voltunk ennyi ideig - ja, hát báloztunk!
De amikor épp elkezdtem volna szidni a hivatalnokokat, amiért három kisgyerekkel órákig sorbanállattak, inkább szó nélkül odaadták a csomagjainkat.
Mehettünk a harmadik géphez, de ezt majd holnap folytatom.