Időutazás

November utolsó hetében, mikor végre vége lett a tanításnak, szépen elterveztük, hogy most akkor több időm van folytatni a blogot, Imre végre írhatja a könyvét, eljárhatunk kirándulgatni, stb. - de ember tervez, Isten végez: egyik pillanatról a másikra megjött a rossz idő. Nem mintha eddig olyan nagyon jó lett volna, de most aztán tényleg úgy esett az eső, mintha dézsából öntenék. Egyik este pedig borzasztó szélvihar kerekedett, az áram pedig elment. Máskor is volt már részünk gyertyafényes vacsorában és fogmosásban, ezért túlzottan nem aggódtunk. Másnap reggel még nem volt áram, de ez sem volt nagyon meglepő. A látvány, ami a szemünk elé tárult, annál inkább: szépséges eukaliptuszerdős campusunk ugyanis katasztrófasújtotta övezetté alakult - kidőlt villanyoszlopok, kígyóként tekergőző vezetékek a földön, félelmetes reccsenéssel potyogó ágak keresztben az úton. Így mentünk advent első vasárnapján Nátikámmal a templomba. Szerencsére az Ige megnyugtatott bennünket: „Ne féljetek!” - ez volt a prédikáció alapigéje. Hála Istennek minden baj nélkül hazaértünk, de ezután nem nagyon mertünk kimenni a házból. (Mondjuk az eső miatt nem is nagyon kívánkoztunk ki a szabadba.) Egy hétig tartott az áram nélküliség, az időutazás a 100-150 évvel ezelőtti korba, amikor még nem volt áram. Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen nagyon el vagyunk kényeztetve: dolgozni, olvasni csak napkeltétől napnyugtáig (itt ez kb. reggel 7-től délután fél 6-ig tart) lehet, víztisztító berendezés híján palackozott vizet kellett vásárolnunk a főzéshez is, villanybojler helyett gáztűzhelyen fazékban melegített vizet használtunk a már megszokott vödörben fürdéshez, számítógépünk lemerült, nem tudtuk tölteni, internet-telefon nincs. Egy hetünk volt a tervezett nyaralásig, ezalatt szerettem volna rendbe tenni a lakást, a ruháinkat, a gyerekek haját lenyírni, de hát áram nélkül se mosógép, se hajnyíró, se hajszárító. Az indulás előtti este szerencsére visszajött az áram, így az utolsó pillanatban sikerült „szépítkeznünk”. Szerencsére nyaralni indultunk, így nem az itt használatos meleg ruhákat kellett vinnünk, hanem a fiók mélyén pihenő sortokat és izompólókat, nyári ruhákat halásztuk elő. És már nagyon vártuk, hogy a forró napsugár és a tenger vize simogasson.